Dani Csaba képei!

Felhők alatt azokat a diszperz rendszereket értjük, amelyek a fény útjában jól látható akadályt képeznek. Felhők akkor keletkezhetnek, ha a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, és megindul a kicsapódás (kondenzáció). Ehhez feláramlás, vízgőz, füst, kondenzációs illetve jégképző magvak szükségesek. A feláramlásnak négy oka lehet:

1. a talaj felmelegedése,
2. orográfiai (amikor a vízszintes légáramlást a domborzat emelkedésre kényszeríti),
3. a felszíni légtömegek összeáramlása (konvergencia),
4. időjárási frontok.

Osztályozása 

Felhők osztályozása magasságuk és kiterjedésük alapján.

A meteorológia 10 felhőfajt különböztet meg, de ezen kívül sok speciális felhőt ismerünk (például: kondenzcsíkok, éjszakai világító felhők). A felhők tipizálásánál vizsgálják a felhők méretét, alakját, szerkezetét, textúráját, fényhatását, színét, a felhőalap magasságát.

Magasság szerinti osztályozás 

Magasság tekintetében az alábbi négy csoportra osztják a felhőket (zárójelben a mérsékelt övi átlagos előfordulási magasságuk olvasható):

• Magas szintű felhők (5-13 km)
• Közepes szintű felhők (2-7 km)
• Alacsony szintű felhők (talajfelszín és 2 km között)
• Függőleges felépítésű felhők, amelyeknek alapja 2 km alatti, teteje pedig 10-12 km-en is lehet.

A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek általában jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből, azaz vegyes halmazállapotúak. Az alacsony szintűek, döntően vízcseppekből állnak.

Az éjszakai világító felhők (vagy poláris mezoszférikus felhők) a legnagyobb magasságban megfigyelt felhők^[1], amelyek a mezoszférában helyezkednek el 76 és 85 kilométeres magasságban.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat